2013. március 12., kedd

Prológus.

Végre Nyár !
Végre nincs suli, meleg van, a nappalok hosszabbak és az éjszakák rövidebbek. Remélem ez, a 2012-es nyaram jobb lesz, mint a tavalyi. Már az is egy jó pont, hogy szinte az egész nyaramat Balatonfenyvesen és Pesten töltöm. Szóval unalmas már nem lehet.

**

Mikor megérkeztünk a szállásra csak ledobtam a cuccaim a teraszon és bementem, hogy megnézzem a házat. A bátyám dünnyögött egyet mögöttem, hogy csak úgy ledobtam a cuccokat, de akkor az ő dünnyögése érdekelt a legkevésbé.
A kertben volt egy medence, meg ping-pong asztal és kerti bútorok.
Már alig vártam, hogy elkészüljenek a többiek is és menjünk fürdeni.
A röplabdámat és egy matracot a kezembe vettem és vártam a többieket. Egy néhány perccel később kiderült, hogy anyuék fáradtak és nem jönnek velünk. Nekem mind egy. Megvagyok én nélkülük is Botival.

- Siess már ! - Kiabáltam hátra neki. Nem igaz, hogy nem bírja magát vonszolni, mikor az egész utat végig aludta, ami több, mint 4 órás volt. Egy lusta dög. -
- Én sietek. Csak te gyorsabb vagy mint én. - Kicsit lassítottam a tempón, de még így sem ért utol. -
- Csak egy kicsit siess már kérlek.
- Jajj Amy, hogy mennyi baj van veled. - Mondta és kicsit gyorsított. Azt az utat, amit más meg tesz 5 perc alatt nekünk sikerült 15 perc alatt, mert közben elejtette a matracát és csak vagy 5 méter után vette észre, ezért visszafordult, de aztán mikor megpróbálta felvenni a matracot kiesett a kezéből az összes törülköző. Ne már, ő nem az én bátyám. -

**

Miután lepakoltunk bementünk a vízbe és egy kicsit feküdtünk a matracon, miközben a hullámok befelé sodorták a matracot. Ezt csak akkor vettük észre, amikor leugrottam a matracról és eltűntem a vízben. Nagy nehezen felküzdöttem magam, mivel a matrac pont a fejem felett volt és ez meg akadályozott abban, hogy feljussak. Persze ez Botinak alig tűnt fel, aminek kifejezetten nem örültem. Felőle aztán meg is halhattam volna.

- Naa. Vigasztalás képen röplabdázok veled egy kicsit. Na ? - Kérdezte amikor duzzogva kimentem a vízből. -
- Jó. - Tettem keresztbe a karom. - Hozd a labdát. - Ugrándoztam a háló felé. Kicsit sem néztünk ki hülyén, hogy csak ketten ütögetjük a labdát, de kit érdekel ?! -

Már egy jó ideje ütögettük a labdát, de őt ez nem nagyon izgatta, mert sosem passzolt vissza. Csak unottan állt a háló másik oldalán és belerakta a kezét a labdába. Jó. Nem fogok én a sz*ros labda után ugrándozni, mint valami hülye. Majd érte megyek, ha leesett a földre. Ja. Örültem volna, ha a földre esik, de nem oda esett. Zsír ! Egy srácot telibe talált. Vagyis nem őt, hanem a jégkásáját. Basszus.
Odasiettem hozzá, hogy bocsánatot kérjek, aztán amikor felnéztem azt hittem, hogy mentőt kell hívni hozzám.

D. L.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése